Fontos döntést hozott az Alkotmánybíróság február végén. A korábbi jogi szabályozás két éven keresztül abba a lehetetlen helyzetbe hozta a munkavállalókat, hogy ha egészségügyi oknál fogva alkalmatlanná váltak a munkavégzésre, a munkáltatónak nem volt kötelessége sem alapbért fizetni, sem pedig a munkaviszonyt megszüntetni.
Így számtalan olyan helyzet alakult ki, amikor a munkavállaló az eredeti munkakörében nem tudott dolgozni, mivel az egészségi állapota azt nem engedte meg, azonban a munkáltató nem tett semmit a helyzet megoldása érdekében.
Ilyen esetben a munkavállaló vagy állt és várta, hogy a munkáltató másik munkakört ajánljon fel vagy ő maga szüntette meg a jogviszonyát, ekkor azonban eleshetett egy emelt idejű felmondási időtől vagy a végkielégítésétől.
A szabályozást több munkáltató is kihasználta, aki nem akart végkielégítést fizetni a munkavállalójának, nemes egyszerűséggel állományban tartotta a munkavállalót, aki nem tudott munkát végezni, emiatt munkabérre sem volt jogosult.
Többen úgy játszották ki a szabályt, hogy más helyen is munkát vállaltak, így az egyik helyen ténylegesen munkát végeztek, míg az eredeti munkahelyükön csak mint egy nyilvántartott munkavállaló szerepeltek. Nehezítette ezt a helyzetet, ha a munkavállalónak olyan munkaszerződése volt, amely kizárta a máshol való munkavégzést, ilyen esetben ugyanis a munkavállaló ténylegesen rákényszerült, hogy maga mondja fel a jogviszonyát, ezzel elesve a jogos juttatásaitól.
Az Alkotmánybíróság most jogellenessé nyilvánította törvénynek azon fordulatát, miszerint nem jár díjazás annak a munkavállalónak, aki munkaköre ellátására egyéb egészségügyi állapotánál fogva alkalmatlan.
Ennek tekintetében külön kell választanunk azt a személyt, aki átmenetileg keresőképtelen, ott ugyanis a táppénz, illetve baleseti táppénz kompenzálja a munkavállaló kieső munkabérét.
Aki egészségügyi állapotból eredő alkalmatlanság viszont egy olyan állapotot feltételez, amely alapján a munkavállaló huzamos ideig, illetve véglegesen alkalmatlan az adott munkakör ellátására. Ebben az esetben a munkavállalókat nem „hagyhatja lógva” a munkáltató. Vagy úgy kell a munkakör feltételeit módosítani, hogy azt a munkavállaló biztonságosan és az egészségi állapotának megfelelően el tudja látni vagy amennyiben ez nem lehetséges a munkavállaló jogviszonyát meg kell szüntetni.
Természetesen a munkáltatónak arra is van lehetősége, hogy nem módosítja a foglalkoztatás feltételeit és nem szünteti meg a jogviszony, ilyen esetben azonban a munkavállaló részére az alapbérét kell fizetnie, munkavégzés hiánya mellett is.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás elég friss, javaslom, hogy az érintett munkavállalók először vegyék fel a kapcsolatot a munkáltatójukkal, amennyiben jogi segítségre lenne szükségük az egyeztetés során, keressenek nyugalommal.
